Így készül a NER

2015.04.23. 15:30

Egyetemi szakokkal szórakozik a kormány. Legalábbis látszólag ez a tétje a legújabb felsőoktatási nekirugaszkodásnak. Az átalakítás alapesetben nem ördögtől való, ám az sehogyan sincs rendben, hogy az érintetteknek fogalmuk sincs arról, milyen döntést készülnek hozni róluk a következő percben. Orbán "Nemzeti Együttműködés Rendszere" ("NER") a maradék egyetemi autonómiát is szétmorzsolná. Nem tilt, de nem is tűr. Közben maximálisan kihasználja, hogy az egyetemek, az oktatók, a hallgatók tisztességesen és szabályszerűen akarnak küzdeni. Egy olyan terepen, ahol az egyetlen szabály az, hogy a kormány mondja meg, aznap épp mi a szabály.

 

Volt előjáték: hetekkel ezelőtt felvetődött, hogy a kormány megszüntetné a kommunikációs szakokat. Ezt elmismásolták, meg tárgyaltak az egyetemekkel, egészen addig, amíg április közepén az EMMI előállt a valódi tervvel. A kommunikáció marad, a nemzetközi tanulmányok, a társadalmi tanulmányok, s még jó néhány más alapképzés viszont megszűnne. A kirobbanó tiltakozás epicentruma az ELTE Társadalomtudományi Kara, amely erősen érintett a szakbeszüntetési tervek által. A hétfői tiltakozó gyűlésen néhány más egyetem küldöttei mellett megjelent az ELTE rektora és valamennyi dékánja is. A tiltakozók hallgatók és oktatók több egyetem érintésével az oktatásért is felelős emberminisztériumhoz vonultak. Aztán újabb tüntetés is volt szerdán.

Euforikus élmény. A kormány látszólag kompromisszumkészséget tanúsít. Meghátrál. De az is lehet, hogy mi egy buborékban élünk.

A kormány számára persze fontosak a szakok. Nyilvánvalóan nem rajong a társadalomkritikáért, az önálló gondolkodást, a demokratikus készségeket ösztönző tudományos és civil műhelyekért. Az se mindegy, hogy ki és milyen közgazdasági vagy nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó képzést nyújt a fiataloknak a felsőoktatás. Ugyanakkor az "előbb elveszem a szakodat, utána visszaadom" taktikája kiváló lehetőség a tiltakozás lendületének és a tiltakozók egységének megtörésére.

Ráadásul mindez a probléma lényegén nem változtat. Mármint azon, hogy ha a kormány hétfőn elvesz egy szakot, csütörtökön pedig visszaadja, akkor tulajdonképpen mi akadályozza meg abban, hogy a következő hétfőn ismét elvegye? Hacsak nem az alaptörvény. A felsőoktatási államtitkár szerint ugyanis ez a korlátja annak, hogy az egyetemeket egy minisztériumi főosztály felügyelete alá lehessen vonni. Ez nem kompromisszum, hanem taktikázás. Vagy kormánypárti humor.

A kormány csütörtök délelőtt közölte, hogy nem terjeszti ki a változtatásokat az idén felvételizőkre. Miután mindeddig ez fel sem merült, nem igazán tekinthető engedménynek. Megmaradnak a szenátusok az egyetemek élén. Mivel szó sem volt arról, hogy megszűnnének, ez sem kompromisszumos javaslat. Arról meg nem szól a közlemény, hogy a kormány mégse ültetné a szenátus nyakába a miniszter által kinevezett konzisztóriumot. (Kíváncsi lennék, mennyire lesznek Parragh-közeliek ezek a testületek.) A nemzetközi tanulmányok megmenekülnek: teljes három órát adott a kormány egy új oktatási koncepció benyújtására. Nem csak a három óra nonszensz, hanem az is, hogy a kormány felsőoktatási képzési tervekről tárgyal.  Néhány szak megmenekülhet, de a társadalmi tanulmányok alapszak jelen állás szerint nem. Amúgy a nemzetközi tanulmányok oktatásának igazi gazdája a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) lesz egy márciusban elfogadott törvénymódosítás szerint. Egyúttal felkészítik arra is az NKE-t, hogy fogadni tudja az adminisztratív intézkedésekkel feléje terelt leendő egyetemistákat.

Sokan hiszik, hogy a kormány felkészületlen. Hatástanulmányok nélkül dönt. Holott, a kormányt egyszerűen csak nem azok a hatások érdeklik, mint az érintetteket. Nagyon is tudja, mi a célja, s hogyan akarja azokat elérni: központosítani és ellenőrizni akar. Beleszólni. Saját képére formálni. Ezt pedig nagyon is jól előkészíti.

Ha az egyetemek lokalizált "szakkérdéseket" képviselnek azzal a kormánnyal szemben, amely frontális politikai offenzívát indított ellenük, akkor a támadás lassítása lehet a legtöbb, amit elérhetnek. Persze, aki időt nyer, életet nyer. Csakhogy közben fogy a levegő. A "politizálástól" mindenki fél, mint a tűztől. Mindenki látja, mennyire hasonlít a magán-nyugdíjpénztárak, a trafikok, a munka törvénykönyve, a takarékszövetkezetek, az egyetemek ügye. Mégsem fogódzkodnak össze a sértettek. Talán azt hiszik, megússzák, ha nem szólnak. Vagy azt, hogy nem jár majd feléjük ismét a kormányzati úthenger, ha most nem szólnak. Esetleg csak nem értik, hogy az elszigetelt tiltakozásokkal szemben a kormány mindig kierőszakoskodja vagy kitaktikázza a maga akaratának érvényesülését. Picit megfélemlít - mit keresnek egy egyetemi épület előtt készenléti rendőrök? -, emellett pedig csavaros adminisztratív szabályozásokkal szűkíti a mozgásteret.

Ez így működik.

Persze, melyikünk ne félne attól, hogy miből fog élni holnap? Alkalmazkodni kell, különben azt a keveset is elveszik, ami eddig megmaradt. Járjuk ki, érjük el, kerüljük meg, ravaszkodjuk át. Mindent kibírunk. Van mit féltenünk. Közben ránk zárul a csapda. Mikor az egyes egyetemeket szorongatják, nem szólal meg számos másik egyetem. Nem adnak számot szolidaritásukról a szakszervezetek, némák a trafikkárosultak szervezetei, meg a kisemmizett takarékszövetkezeti tagok. Pedig mindenkivel ugyanaz történt. Mégis kezdődik minden újra elölről. Így készül a "NER", amelynek szelleme simán kitarthat Orbán után is. 

Tetszett az írás, szeretném, hogy mások is elolvassák:

Kommentek

comments powered by Disqus