Az összefogáson túl se egyszerűbb az élet

2015.01.04. 12:02

A kérdés az, hogy a szigorú határmegvonásokat követően nem marad-e majd mindenki a maga eredeti körén belül, mint a feladat elvégzésére önmaga által egyedül méltónak ítélt szereplő.

Október óta új szereplői vannak az ellenzéki nyilvánosságnak: a pártokat félig-meddig leváltották a tüntetésszervezők és a szónokok. Még mindig alig több mint két hónap telt el a tüntetések kezdete óta, irreális volna intézményesült mozgalmat, teljes körű országprogramot, kész vezetői garnitúrát számon kérni a tiltakozásokon. Másfelől viszont a tüntetések szervezői közül sokan a civil világ tapasztalt aktivistái. A célok (szintjének) meghatározása, a kommunikációs készségek birtoklása, a feladatok sorrendjének meghatározása, az újabb tüntetés meghirdetésén túlmutató tüntetések megszervezése olyan elvárások, amelyek a tevékenységükkel kapcsolatban - a nyilvánvalóan szűkös anyagi keretek között is - reálisan felvethetők.

Sok múlik azon, mire jutnak a tiltakozások szervezői két alapvető kérdés megoldásában. Az egyik, hogy kikkel működnek együtt a jövőben, s kikkel nem. Jogos kívánalom, hogy aki felelős a bajokért, az húzódjon háttérbe, amikor a megoldásokat keresik. A kritikus kérdés a határmegvonás, és annak következetessége. Ha a vörös vonalat meghúzzák, akkor nem lehet kivételezni. Az én (ex)pártpolitikusom nem lehet jobb, mint a te (ex)pártpolitikusod. Vagy ha személyre szabott az ítélet, akkor nem lehet szervezeteket en bloc elutasítani, hanem a bűnös, illetve amorális tevékenységeket folytató embereket kell a körön kívül tartani. Kérdés, hogy a szigorú határmegvonásokat követően nem marad-e majd mindenki a maga eredeti körén belül, mint a feladat elvégzésére önmaga által egyedül méltónak ítélt szereplő.

A másik fontos kérdés a kompetencia. Óriási fordulat, hogy egyre többen elfogadják az önszerveződés, az állampolgári aktivitás, a közösségformálás fontosságát. Az állampolgári szerveződés lényege, hogy nem felülről csinálják, nem műveltetik a társadalmat, hanem a társadalom műveli magát, ami sokféle szervezkedési tudás cseréjét, elérhetőségét és tényleges elérését igényli. Ha ez nincs, akkor a megszerveződő társadalom jövőképe nem egy program, hanem csak egy vágyakozás. Márpedig akikbe az emberek reményt helyeztek, azoknak programot kell adniuk. A tüntetések közönsége látni szeretné, hogyan és mikor lehet olyan változás, ami jobbá teszi az életét.

Ebből a szempontból volna különösen fontos az is, milyen együttműködési mintát valósítanak meg egymás között maguk a tüntetésszervezők. Képesek-e, hajlandóak-e egymással párbeszédet folytatni, létrejön-e a "mozgalmi minimum", s betartják-e azt. Ha nem, akkor a meghaladni kívánt minták ismétlődnek, és velük együtt mehetünk a levesbe mind.

Márpedig vannak feloldásra váró tartalmi viták. A 25 év megítélése abból a szempontból sem érdektelen, hogy a mai kritika célkeresztjében Orbán rendszere álljon vagy vele együtt a volt kormánypártok, netán az összes létező párt. (Ebből a szempontból sem mindegy, hogy Várady Zsoltot most akkor félreértették vagy idő előtti volt a nyilatkozata a pártalapításról.)

Emellett, a kapitalizmus-kritika és a "NER" piaci kritikája egyaránt feltűnik a tüntetéseken. A tiltakozások során minden korábbinál nagyobb nyilvánossághoz jutott a hazai kapitalizmus-kritikus baloldal. Számára identitásképző ereje van annak, hogy a "létező baloldalt" kritizálja. Ez fontos, de kérdés, mennyire érdekli és mennyire képviseli ez az Orbán ellen tüntetőket.

Megint abba a 2014 előttről ismerős dilemmába ütközünk, hogy az együttműködés (összefogás, ajjaj...) hívei, meg az együttműködés határait elvi éllel lezárók ellentétes oldalra kerülnek, miközben mind abban reménykednek, hogy a nép majd melléjük áll, ezáltal a mérleg nyelve feléjük billen. Legutóbb ennek az volt az eredménye, hogy végül mindenki magára maradt, még azok is, akik összefogtak. Az összefogást elutasító határmegvonás-stratégia a hiteles szereplők és gondolatok vonzerejére építhet, és éppen arra, hogy következetesen távol tartják maguktól a hibák és bűnök elkövetőit. A hitelességhez program, megjegyezhető személyiségek, országos jelenlét, elérés, formálódó intézményrendszer szükséges. Nélkülük a határmegvonás-stratégia csak egy új, ámbár jóval rövidebb utat jelöl ki az elszigetelődéshez. 

doors.jpg

A kép forrása: http://designspiration.net/image/16741629517990/ 

Ez az írás az Élet és Irodalom január 9-i számában megjelenő cikk részlete. 

Tetszett az írás, szeretném, hogy mások is elolvassák:

Kommentek

comments powered by Disqus