Több próba, kevesebb szerencse

2014.11.03. 15:21

Varrjuk el a szálakat. Az internetadó elleni tüntetéssorozat véget ért. Ismét beléptünk a széttagolt tiltakozások kevésbé felemelő korszakába, amikor naponta érkezik három-négy meghívó a Százezren a valami ellen Facebook-oldalakra. Orbánt ünneplik a hívei, a tüntetők meg próbálnak kapaszkodókat keresni az értékeléshez. Történt valami? Tényleg nem történt semmi? 

Pénteken ismét bebizonyosodott, mennyire viszonylagos az ifjútörökök hatalma a Fideszben, s hogy mennyire Orbántól függ a dolgok alakulása. A svájci vonatutat követően megszólaló miniszterelnök fél óra alatt összerendezte a darabjaira hullott kormányzati kommunikációt. Új életet lehelt saját narratívájába. Azt mondta: az internetadóval valójában a multik extraprofitjának megadóztatása a cél. A kormány tehát, Orbán elbeszélése szerint, továbbra is áll a vártán, védelmezi a nemzetet. Nem csoda, hogy az internetes multik jól megijedtek. A sajnálatosan "félrecsúszott" vitát majd egy nemzeti konzultáció tereli vissza az orbáni kerékvágásba. Addig is az internetadóról szóló törvényjavaslatot a Nemzetgazdasági Minisztérium szépen visszavonja. 

Olyan ez, mint amikor Alfred Jarry darabjában jelentik Übü királynak: "Fellázadtak a lengyelek!". "A lengyelek?! Mi vagyunk a lengyelek!" - hangzik a válasz. A nemzettel csak Orbán konzultálhat. A nemzeti konzultáció meg olyan, mint a bűvész kártyatrükkje: a néző, aki húz a pakliból, csakis azt a lapot választhatja, amit a bűvész neki szánt. Pontosan illusztrálja ezt a villámgyorsan megjelent álkérdőiív, amitől a valódi valószínűleg alig fog különbözni. 

nemzeti konzultáció.jpg

Orbán bejelentésének hatására a netadós tüntetések szervezői először győzelmet hirdettek, majd arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha nem is győztek, de Orbán meghátrált. "Visszavettük a politikát", "maradjatok aktívak", ezek voltak a pénteki tüntetés fő motívumai. Kevesen hiszik azonban, hogy Orbán meghátrálása valódi. Inkább időt nyert és igyekszik visszavenni a kezdeményezést. Ha "ebben a formában" nem lesz internetadó, az valójában jelenti, hogy lesz internetadó. Orbán újabb próbálkozása holtbiztos. Ám az, hogy a tüntetők képesek lesznek-e ismét nekifutni, bizonytalan. 

Mégis, néhány tanulságot érdemes levonni a történtekből. Talán van közöttük új is.

Az első, hogy a rendszer korántsem sebezhetetlen. Orbán azzal védte meg a homlokzatot, hogy úgy tett, mintha nem is lettek volna tüntetések. Ez nem politikusi zsenialitás, hanem a probléma szőnyeg alá söprése. A pénteki orbáni deus ex machina sem tökéletes politikai műalkotás, hiszen Deutsch Tamás maga a két lábon járó támadási felület. A "magyar Charlie Sheen" nehezen lesz képes Orbán "konzultációs" szándékát igazolni. Orbán tehát továbbra sem beszél azokhoz, akik tüntettek ellene, és azokhoz, akik egyetértettek a tüntetőkkel. A miniszterelnök nélkülük, rajtuk kívül keresi a megoldást. Ez a vita újabb "félrecsúszásához" vezethet, ismét feszültséget generálhat a kormány ellen. 

A második tanulság, hogy Orbán kifárasztó taktikájának hatásosságát hiba alábecsülni. A 2012-2013 fordulóján tartott hallgatói tüntetések esetében szintén az történt, hogy a kormány látszólag engedményeket tett, majd az így nyert idő alatt előkészítette a tiltakozókat megosztó javaslatát. Ráadásul a kormány korlátlanul alakíthatja a szabályozási környezet minden egyéb elemét. Ha egy ponton enged, attól még tíz másikon szigoríthat. A miniszterelnök valódi célja, hogy kivárja, míg a tiltakozók akcióegysége széthullik. 

A harmadik tanulság, hogy ez általában meg is történik. A tiltakozók színes közönsége már most is azon vitatkozik, ki az áruló, melyik tiltakozás a hivatalos, melyik budapesti téren kellene tüntetni, szerdán vagy pénteken legyen-e a forradalom. Én meg lassan szeretnék indítani egy Százezren a százezren valami ellen oldalak ellen (egyszerűbb nevén: Százezren a százezren ellen) Facebook-csoportot. Előbb talán beszélni kellene egymással és utána tüntetni. Az állandó párbeszédből kikerekedhet olyan közös gondolat, ami tartósabbnak bizonyulhat, mint a folytatás nélküli demonstrációk sora,  amelyek felkorbácsolják, majd rögtön le is lohasztják a lelkesedést. 

A negyedik, hogy az internetadó megmutatta: a tiltakozáshoz szükség van konkrét célra. Úgy általában lehet lesújtó véleményünk az alaptörvényről, meg a szegénység növekedéséről, de kell valami, ami ezt megragadhatóvá teszi. S persze azon is érdemes elgondolkodni, hogy a netadó, amely életkori értelemben kinyitotta a tiltakozók körét, vajon társadalmi értelemben is kinyitotta-e. Elmennek-e majd a városi középrétegek, ha a közmunkásokért kell tüntetni? 

Az internetadó széles felületen teremtette meg a csatlakozás lehetőségét. A rizikó viszont az, hogy a kormány egy jól irányzott válasszal kiolthatja a tiltakozás energiáit. Azt hiszem, az internetadó elleni tüntetés szervezőinek azzal kellett szembenézniük, hogy túl kevés idő telt még el ahhoz, hogy az internetadón túllépve is fenntartsák a tiltakozást. Nem tudhatták, hányan hajlandók Orbán nyilatkozata után is tüntetni a miniszterelnök ellen, és hányan lesznek, akiknek a kormányfő által kilátásba helyezett engedmény elegendő volt.

Más kérdés, hogy talán érdemes lett volna nagyobb kockázatot vállalni azzal, hogy akár a támogatók egy részének elvesztésével, de folytatódik a tiltakozás a 2015-ös megszorítás ellen. Itt, persze, megint az a kérdés, hogy hajlandó-e Magyarországon több tízezer ember tüntetni azért, mert a szociális kiadásokat több mint 150 milliárd forinttal csökkentik... Nem olyan nagyon egyszerű az internetes tüntetést átkeresztelni a cafeteria megemelt adóztatása elleni tiltakozásra sem...

Taktikailag közelítve: ha nem a "győzelem" vagy Orbán "meghátrálása" a pénteki, lezáró gyűlés felütése, hanem az, hogy Orbán becsapni készül az országot, az ugyanannak a témának egy egészen más értelmezése lett volna. Olyan értelmezés, ami a tiltakozás folytatásához vezet, anélkül, hogy ki kellene lépni a társadalmi koalíciót teremtő netadós keretből. 

Ezzel együtt, ha másra nem is, az internetadós tüntetés arra jó volt, hogy megmutassa: a Fidesz nyomasztó fölénye viszonylagos. S nem a sors keze, hanem konkrét politikai döntések alakítják a politikát, próba-szerencse alapon. Minden kísérlet lehet értékes, ha utána a panasznál több az értelmezési szándék. 

 

 

 

Tetszett az írás, szeretném, hogy mások is elolvassák:

Kommentek

comments powered by Disqus